Jaj már egy hete nem írtam.Annyira eseménydús volt hogy elfelejtettem.Nos először is másnap mikor suliba mentem Gergő a folyóson várt-Szia.köszönt.
-Szia.
-Beszélhetnénk?
-Persze.
-Eljönnél velem randizni?kérdezte.
-Persze!válaszoltam izgatotttan.
-Hatra érted megyek.mondta és elment.
-Mi volt?futott oda Dorci.
-Randira hívott!!!!!
-Úristen de kircsi!!!!!!mondta Lili mikor odaért.
-Mikor lesz?
- Hatkor.
-Nagyon örülök nektek.mondta Fanni.
Hamar eljött a hat óra.Elmentünk moziba aztán azt mondta menjünk hozzájuk.Én meg sajnos belementem.Mikor odértünk rögtön felvitt a szobájába és elkezdett csókolgatni.Ez már kicit fura volt de nem foglalkoztam vele.Az már nagyon furcsa volt mikor levette a pólómat és a melltartómra fájt a foga.Pofonvágtam kisiettem a fürdőszobába és bezárkóztam.Ő dörömböl t az ajtón hogy jöjjek ki meg hogy betöri az ajtót és a fejemet is.Előhalásztam a telóm és az utolsó hívást nyomtam meg aki Szabi volt.Második csengésre felvette.Olyan halkan magyaráztam amennyire csak tudtam.Azt mondta egy perc múlva ott lesz és hozza Dorcit is aki a szomszédja.A hangjába mérhetetlen fájdalmat és dühöt éreztem.Hallottam ahogy lent betörik egy ablak és valaki felfut a lépcsőn.Aztán Dorci hangját hallottam.
-Engedj be Kingus!!!
Beengedtem.
-Úristen.nézett rám.-Nagyon szarul festesz!!!!
-Kösz.mondtam.
-Gyere menjünk ki.Kint az a látvány fogadott hogy a fiúk verekednek.
-Szabi állj le!!futottunk oda!-Léccives!!!
-Hívd fel gyorsan Bencét hogy jöjjön ide.mondta Dorci.
Felhívtam és egy percen belül itt volt.Ő szétszedte a két fiút és kikísért minket.Én még mindig remegtem holott Szabi erősen tartott nehogy elessek.Hazaértünk és felemtünk a szobámba.
-Biztos jól vagy?kérdezte Szabi.
-Persze.De azért még maradtok egy kicsit nem?
-Nekem haza kell mennem.mondta Bence.-Sziasztok!
-Sajna nekem is bocsi Kingus.mondta Dorci.-Sziasztok.
-Ugye te maradsz?kérdeztem a sírógörcs határán Szabit.
-Persze!Amedig csak akarod.mondta.Aztán nem tudom mi történt de megcsókoltam.Ez a csók annyira igazi és szenvedélyes volt hogy szinte leírhatatlan.
-Szeretlek.mondtam.
-Én is szeretlek.mondta.Nagyon boldog voltam!Szabi még maradt két órát aztán hazamnet.De kaptam búcsúcsókot.Reggel nagyon boldogan ébredtem.Csak az vette el a kedvemet hogy látnom kell Gergőt.De túlélem!A kedvenc ruhakombómat vettem fel.Virágos miniruha balerína cipővel és masnis kis táska masnis gyűrűvel!
A kapuba Szabi várt és a világ legszebb mosolyával fogadott utána pedig megcsókolt.Még fel is emelt!! <3
-Hogy vagy?kérdezte.
-A történtekhez képest nagyon jól.
-Készen állsz hogy lásd őt?
-Nem tudom.Ha nem nagyon közelít akkor kibírom.
-Vigyázok rád.mondta és megpuszilta a homlokom.
Odaértünk a suli elé ahol már ott voltak a többiek.Csak Gergő nem.
-Sziasztok.mondtam.-Jól vagy?kérdezte szinte mindenki.Aha szóval tudják.
-Igen.Jól vagyok.
És akkor megindult felénk Gergő.Szabi,Bence és Ricsi elém állt így jelezve hogy ide nem jön.De ő nem állt meg.És sajnos vészesen közeledett.Szabi pedig minden lépésnél jobban szorította az öklét.
-Beszélhetnék vele?kérdezte Gergő.
-Nem.válaszolta Szabi.
-Nem tőled kérdeztem.
-Nem akarok veled beszélni.mondtam és bementem a suliba.Dorci,Lili és Fanni követtek egészen a Wc-ig.Ott végem volt.Lerogytam a földre és sírtam.
-SSS nyugi Kingus.mondta Lili.-Ne törődj azzal a seggfejjel.
-De nem tudok nem arra gondolni mit akart velem csinálni.Félek tőle.
-De Szabi nem hagyja hogy bántson úgyhogy nincs miért félned.
-Jó rendbe.Kimegyek és eljátszom,hogy semmi bajom rendben?
-Helyes!Így kell hozzá állni!gratulált Fanni.
Kimentünk és szerencsére Gergő a terembe ült a helyén és ott is maradt becsöngetésig.Matekóra útán viszont odajött a padomhoz.
-Én akarok veled beszélni!mondta ingerült hangon.Körülnéztem a terembe ahol csak mi voltunk.
-Én nem úgyhogy létszíves menj el.
Ekkor az ajtóhoz ment és becsukta.
-Pedig fogunk.Addig nem mész ki még nem hallgatsz meg.mondta nagyon ijesztő hangon.